Válasz: A szalagkötések teljesítménye kulcsfontosságú tényező a csiszolószalagoknál.
Az illesztéseknek ugyanolyan erősnek kell lenniük, mint a tényleges csiszolóanyagnak, és nem lehetnek túl vastagok vagy túl vékonyak a csiszolóanyaghoz képest. A szalagnak is megfelelő formájúnak és dimenziójúnak kell lennie.
A szalagillesztések típusai
A-illesztés
Leginkább papírból készült csiszolószalagokhoz használatos, az A-illesztés egy átfedő illesztés, a csiszoló oldalon nincs kiegyenlítés, pl. megszakítás nélkül a bevonaton. Egyenletes csiszolószalag-vastagságot biztosít, még a hézagban is, és egyenletes csiszolási felületet eredményez repedésnyomok nélkül.
B-illesztés
A szövet hátlapú csiszolószalagok legelterjedtebb illesztése, a B-illesztés egy átfedő illesztés, csiszolóoldali kiegyenlítéssel. Ez azt jelenti, hogy az illesztési terület mentes a csiszolóanyagtól, és ez lehetővé teszi, hogy a szövet átfedje anélkül, hogy az illesztés vastagabb lenne, mint a szalag többi része. A B-illesztés speciális papírtermékekhez is alkalmas, mint például a Mirka's Ultimax.
T-csukló
Jellemzően kisméretű, szilárdságot és rugalmasságot igénylő szövetszalagokhoz használják, a T-illesztés során a csiszolószalagot átfedés nélkül átvágják, és az illesztést szalaggal rögzítik a hátoldalon.
TS-illesztés
A TS-illesztés hasonló a T-illesztéshez, de különbözik a csatlakozó végek vágásmódjában. A TS-illesztés használatával elkerülhető a csuklós hatás. Ez a kötéstípus a közepes szemcseméretű szalagokhoz a legmegfelelőbb, és leggyakrabban a szövet hátas szalagokon, bár a TS-kötések a papír hátú szalagokon is megtalálhatók.
TT-illesztés
Ez egy speciális illesztés, ahol a szalag a csiszoló oldalra kerül felhordásra, így egy csiszolótalppal alkalmas profilcsiszolásra.
